2006-08-20 17:35:23

Tanmese Bédunak

A történet még a múlt században kezdődik. Általános iskolás korunk óta hárman voltunk nagyon jó barátnők. A Nagye., a Kise. és én. Mindent megbeszéltünk, mindent tudtunk egymásról. Én mentem először férjhez, másfél év múlva már elvált voltam. Azután Kise-vel terhesek is egyszerre voltunk, az ő nagyobbik lánya és az én fiam között egy hónap a korkülönbség. Aztán a Nagye. is férjhez ment gimnáziumi osztálytársához, aki mellesleg az első - és tudtommal máig az egyetlen - fiú volt az életében. Mind a hárman másként gondolkodtunk az életről, családról, szerelemről. Abban az egyben voltunk biztosak és értettünk egyet teljes egészében, hogy minket nem lehet megcsalni. Ez az amit nem tudnánk megbocsátani sohasem. Én voltam az első, aki feladta az elveit, amikor belement egy olyan kapcsolatba, ahol a fiúnak élettársa volt, majd elvette az élettársát. Sőt a fiam is ebből a kapcsolatból született, de ez egy másik történet. Kise. férjhez ment ahhoz a sráchoz, akivel 16 éves kora óta járt, szült két lányt, a mai napig együtt van a férjével, ő a nagyobbik lányával küzd, érte harcol nem ellene. De ez is másik történet. Nagye. mint már írtam, gimnáziumi osztálytársához ment férjhez, ő később szült mint mi, de akkor sorban egymás után háromszor is. Hozzáteszem mind a két férjet ismerem, szeretem, jó fejnek tartottam őket és meg voltam győződve róla, hogy ez a két fiú a kivétel, aki erősíti a szabályt és aki soha nem csalná meg a feleségét. Különösen Nagye. férjéről gondoltam ezt, márcsak azért is, mert hármunk közül ő, Nagye. volt a legkeményebb, ő volt az, aki a leghatározotabban ítélte el a megcsalást. Szóval mindenkinek lett családja, kinek így, kinek úgy, de a barátságunk továbbra is töretlen maradt. Volt olyan hogy egy évben csak egyszer-kétszer találkoztunk, de akkor is ott tudtuk folytatni, ahol abbahagytuk. A Kise. és Nagye. családja között sokkal szorosabb volt a kötelék, rendszeresen jártak együtt nyaralni, sokkal többször találkoztak, közel laktak egymáshoz. Anyagilag messze a Nagye. és férje volt közülünk a legjobban eleresztve, mindig egyre nagyobb és nagyobb lakásba költöztek, végül felépítették álmaik családi házát, amiben az utolsó szög is a barátnőm elképzeléseinek megfelelően lett beütve. A barátnőm sok éven át nem dolgozott (pontosabban nem munkahelyen dolgozott), főállású anya volt. A férje jólmenő vállalkozásokat vezetett. Minden évben többször járt különböző fejlesztő tréningekre és ehhez hasonló találkozókra. Én ekkor még semmi rosszra nem gondoltam. Amikor először voltam az új házukba és Nagye. mutogatta sorban a szobákat és egyéb helyiségeket, akkor egyszercsak abban a szobában, ami a férje dolgozószobájaként funkcionált az íróasztalon megláttam egy csomó könyvet, ami a szcientológiáról szólt. Akkor még nem tudtam sokat erről a vallásról, bár én inkább életfelfogásnak nevezném és nem vallásnak. Villámcsapásként hasított belém a felismerés, úristen!! Azt tudtam, hogy a barátnőm nem szcientológus, de rájöttem, hogy a férje az. Az a sok utazás, hajóút, tréning mind-mind a szcientológiához kapcsolódik. Akkor hirtelen nem is mertem rákérdezni. Aztán később nagyon óvatosan puhatolóztam Nagye.-nél, hogy neki mi is erről a véleménye, de ő csak legyintett, hogy ez a férje hóbortja, ártalmatlan, nem is kell vele foglalkozni. Kicsit megnyugodtam. Ezután nem sokkal kezdtek jönni a hírek, hogy egyre nehezebben élnek, sokszor az áram, a telefon is ki van kapcsolva náluk. Azután jött a hír, hogy a két barátnőm Nagye. és Kise. nem állnak szóba többé. Pontosítva, Kise. nem akar hallani sem Nagye-ről. Rohantam Kise-hez, ugyan mi a fene történt? Előszörbeszélni sem akart róla, de aztán nagy nehezen elmesélte. Ugye azt már tudtam, hogy Nagye. férje a szcientológia híve lett. De azt nem tudtam, hogy ahhoz hogy azon belül tovább, illetve előre léphessen le kellett zárnia a múltját, ami az ő esetében annyit jelentett, hogy a feleségével tisztáznia kellett sok mindent, meg kellett tisztulnia. Nem jut eszembe a pontos kifejezés, hogy nevezik a szcientológiában ezt a folyamatot, de az a lényege, hogy egy bizonyos erre kiképzett személlyel - az ő neve sem jut az eszembe, hiába hülyülök:) - hármasban le kellett ülniük és elmondani, hogy a 24 év alatt amióta ismerik egymást, mit vétettek egymás ellen. Nagye. aki még mindig szerelmes a férjébe, jó feleségként, ha nehezen is, de vállalta ezt a szembesítést. Elmondta az ő legfőbb bűneit, ami abból állt, hogy néha magában lehülyézte a férjét és hasonló súlyos vétségek. Viszont cserébe megtudta, hogy a férje évek óta készül erre a vallomásra, mert szánja bánja bűneit, de ő bizony megcsalta a barátnőmet. Fűvel és fával. Mindenkivel, akivel csak lehetett és ennek akkor lett vége, amikor a szcientológiában olyan szintre jutott, hogy felfogta, ez így nem mehet tovább. Na most ha azt mondom, hogy a barátnőm ott helyben meghalt egy kicsit, akkor nem mondok semmit. A vallomás letaglózta. De a legrosszabb az volt neki, hogy megtudta, a férje Kise-nél is bepróbálkozott, és ha Kise. benne lett volna, akkor a klasszikus megcsallak a legjobb barátnőddel szituáció lépett volna életbe. Ezek után Nagye. az első haragját, keserűségét rázúditotta a férjére, elrohant Kise-hez és felelősségre vonta, hogy miért nem szólt neki erről. Nem tudom, hogy én Kise. helyében mit csináltam volna hasonló esetben, mikor tettem volna jót a barátnőmmel, ha szólok, vagy ha nem. Tényleg nem tudom. Mindenesetre a két E. kölcsönösen beolvasott egymásnak, a több mint 25 éves barátság alatt felgyülemlett összes tüskét, fájdalmat, el nem mondott dolgot egymás fejéhez vágták És Kise. azóta sem beszél Nagye-vel. Ennek már több mint három éve. Nagye. annak érdekében, hogy ezt az egészet túlélje valahogy, belekapaszkodott a szcientológiába, szerintem elmenekült a valóság elöl.  Valahogy megpróbálta rendbehozni a házasságát. Amiről azt sem tudta, hogy nincs rendben. Mi azóta nem nagyon találkozunk, ritkán beszélünk egymással. Én mind a két E-t nagyon szeretem,  elfogadom azt, hogy Nagye-nek szüksége van a szcientológiára, mégis egyre távolodunk egymástól. Kise. zsigerből elutasítja az egészet. Egy pszichológus  biztos azt mondaná azért, mert van egy kis lelkiismeretfurdalása Nagye-vel szemben. Én meg szenvedek attól, hogy hiányoznak a nagy közös röhögések, beszélgetések, cikizések. És tudom, hogy már soha nem lesz olyan ez a barátság mint amilyen régen volt.

http://blogonaispagetti.blogter.hu/?post_id=71544