Hiteles történet
Szenvedélybetegség
A szcientológia zsákutcája
Református Egyház Félórája - 2005. szeptember 28-i rádiós műsorából részlet
Fekete Ágnes: Számos szektáról hallunk, keringenek hírek, amiket nehéz ellenőriznünk. Érdemes odafigyelni azonban azokra az emberekre, akik saját élményükről számolnak be. Számomra nagy élmény volt Péli Józseffel beszélgetni, aki a székesfehérvári kék kereszt missziós csoport vezetője. Beszél majd arról, hogy öccsének szenvedélybetegsége hogyan terelte Isten közelébe, és hogy a szcientológia mennyire zsákutca volt életében. Először azt mesélte el, hogy minden úgy kezdődött, hogy öccsét kocsival hordta a kék kereszt alkalmaira, mert túlságosan sok kocsma volt út közben...
Péli József: Kereső ember voltam, az addigi életem nagyon biztonságos lábakon állt, a jóság és az igazság talaján. És valahogy amikor kifolyni látszott minden a kezeim közül, a munkám abbamaradt, családi problémák is adódtak, kezembe került egy könyv, ami a lélek dolgait nagyon racionálisan fogalmazta meg. Azt mondtam, hogy nekem ez kell.
Fekete Ágnes: Hogy került ez a könyv elő?
Péli József: Egy könyvárus ajánlotta nekem azzal, hogy ez jobb, mint az agykontrol. Ez lett a dologból. Azt gondoltam, hogy én tudom egyedül, hogy mik az élet megoldásának problémái. Kilenc évig tartott ez a folyamat és rájöttem, hogy semmi nem változott meg, csak szegényebb lettem, korábbi kapcsolataim szétzilálódtak, ugyanis egy új nyelvet tanultam meg itt a szcientológiában, és nem mehettem már senkihez oda a régi módon, mert már nem is értette, hogy mit akartam.
Szerettem volna a padló alá süllyedni, amikor rádöbbentem erre, és féltem is, mert nem tudtam, hogy hogyan lehet innen kikerülni. De sikerült.
Fekete Ágnes: Nem könnyű kikerülni?
Péli József: Nem. A törvényeik úgy épülnek fel, hogy bekerülni be lehet, de kikerülni már nagyon nehéz. A szcientológia a tudás tudománya. Nyilván a tudás mindenkinek áldás. Arról beszélnek, hogy van egy bizonyos szint, amit el kell érni. És ezen a szinten mindenki eléri a totális szabadságot. Ez nagyon szépen hangzik mindenki számára.
Fekete Ágnes: Úgy érti, hogy egyre okosabb vagyok, egyre inkább feloldódok, vagy hogyan kell ezt érteni?
Péli József: Bevallom, most már nem nagyon tudok ezzel mit kezdeni, de valahol ezt jelenti. Mindenre képesnek lenni, ez a totális szabadság. Ma ezt úgy értem, hogy Istennek lenni. És végül ezek a lépések erre is vonatkoznak.
Fekete Ágnes: Ha bekerül oda valaki, akkor mit mondanak neki?
Péli József: Először is megkérdezik, hogy mire van szüksége. Nagyon zseniális a dolog. Foglalkoznak azzal, aki odakerül, keresik a problémát, és arra keresnek megoldást. Segítenek is. Tehát működik ez a tudomány, sok mindenből merít, magát is úgy nevezi, hogy a vallás vallása. A pszichológiából, pszichiátriából, vallásokból igyekezett minden hasznos információt összeszedni, és azt hiszem, hogy van emberismerete. Gépekként kezelik az embert , egy könyvben számítógéphez hasonlítja a működését.
Fekete Ágnes: Milyen jellegű problémára találnak megoldást?
Péli József: Konfliktusaim voltak a házastársammal és nem tudtam, hogyan oldjam meg.
Mindent kipróbáltam, ami eszembe jutott, de mintha minden sikertelen lett volna. Segítenek a kommunikációban, segítenek a tanulási problémák megoldásában, a régmúlt problémák megoldásában. Mintapszichológusok, mélylélektani módon, de sajátságos módon próbálják megoldani a problémákat. Kilenc évet töltöttem ott, és én ezalatt tanultam meg beszélni. Nagyon félős, gátlásos, visszafogott voltam, és persze ez volt az, ami ott tartott engem ilyen sokáig. Éreztem én, hogy valami nem stimmel, de hát lehetnek mindenhol problémák. És mondták is nekem, hogy mivel még nem vagyok azon a szinten, ezért érzem így. Egy-egy szint eléréséhez egy tanfolyamot kellett elvégezni, ami nem kis összegbe került. Amikor elvégezte az ember, akkor egy ideig nagyon jó volt, a gyanú elmúlt. Egyáltalán az, hogy valamire képes vagyok, kaptam oklevelet... Aztán úgy éreztem, mintha mégsem lenne olyan jó az egész, de ilyenkor szüksége van az embernek még egy tanfolyamra.
Fekete Ágnes: Tehát mindig megvan a válasz, az a probléma, hogy a következő fokozatot még nem érte el az ember.
Péli József: Már mondják is, a problémától függetlenül, „ha ezt elérted, akkor jön a következő”. Olyan emberek dolgoznak, akiket betanítanak, és teljesíteniük kell egy éves statisztikát.
Fekete Ágnes: Tehát ilyen Amway jellegű?
Péli József: Nagyon jó hasonlat, csak sokkal keményebb és drasztikusabb. Ott tartják az embert, lelkiismeret furdalást ébresztenek benne. Nincs tökéletes ismeret. Ha problémáid vannak, akkor majd egy tanfolyamon megoldódik. De hát az egy jelentős összeg, dolgozni kell, újra be kell fizetni mindig, ez az ördögi kör.
Fekete Ágnes: A lelkiismeret furdalás miatt nehéz eljönni végül is, ugye?
Péli József: Vannak olyan törvényeik, a szcientológiai etikának sarkalatos pontjai, amik szintén nehezítik a kiválást. Pl. Az egyetlen ok, amiért valaki elhagy egy csoportot vagy szervezetet az az, hogy ő a csoport ellen súlyosan vétett. Egy idő után képtelen az ember ezt elviselni, és ezért hagy ott minden szervezetet. És ez jól hangzik. Amikor tőlem elment valaki, akkor biztos lehettem benne, hogy azért, mert van valami dolog, amit elkövetett. Amikor azonban nekem kellett eljönnöm, amikor rájöttem, hogy milyen negatív dolgok vannak itt, be akartam tartatni velük azokat a törvényeket, amelyeket előírtak. És rájöttem, hogy hülyének néznek, hogy nagyon nagy itt a képmutatás. Nem arról van szó, hogy ők betartsák őket, hanem arról, hogy az, aki halad ezen az úton, az tartsa be. Ekkor kezdtem el ezeket a törvényeket nézegetni. És gondoljon bele Ágnes, mondok egy másik példát: annak, hogy két ember között, akik jól ismerik egymást, valamilyen konfliktus van, csak egy oka lehet: egy kívülálló harmadik, aki összeugrasztja őket. Példaként mindig hozták az anyóst, hogy az anyós hízeleg egyiknek is, másiknak is, és nem is tudják a házastársak, hogy az anyós a háttérben összeugrasztja őket. Én rájöttem arra, hogy a szcientológia az összeugrasztó, mert azt alakítja ki az emberben, hogy ha valakivel problémád van ott, akkor az biztos nem a tagok miatt van, hanem van valaki, de ki lehet az a valaki, aki összeugraszt minket. Elültetik azt, ami tulajdonképpen nincs.
Fekete Ágnes: Nem azt mondják, hogy én kutakodjak magamban, én vagyok a vétkes, hanem egy harmadik.
Péli József: Még egy ilyen törvény. Gyanútlan az ember ezzel kapcsolatban. Az egyetlen ok, ami miatt valaki abbahagyja a tanulmányait az az, hogy a tanulmányai során egy meg nem értett szón anélkül túlhalad, hogy megértette volna ezt a szót. Ahogy így elmondom, nem hangzik furcsán, hiszen nem árt, ha az ember tanul, akkor érti a szavakat. Igen ám, de ha sokkal keményebben csinálják, akkor a szavaknak mindenféle jelentésárnyalatát megtanítják, aminek az a hátulütője, hogy mivel az ember zseniálisan tudja a szavaknak a jelentését, ki tudja forgatni a másiknak a szavait.
Fekete Ágnes: Tehát nagy vitázók lesznek ezek az emberek.
Péli József: Az voltam én is, anélkül hogy tudtam volna, mindenkinek minden szavába bele tudtam kötni. Eszközévé váltam ennek a tudománynak anélkül, hogy akartam volna. Én azért mentem, hogy segítséget kapjak, aztán rábeszéltek, hogy segítsek másoknak.
Fekete Ágnes: Hogy sikerült eljönni? Mi volt az az erő végül is, ami átbillentette?
Péli József: Valóságos isteni erő, ami egyszerűen megvilágosította a számomra azt, hogy nincs itt helyem. Az alapítót istenítették ott. Végül is a legmagasabb szint elérése iszonyatos pénzekbe kerül. Annak idején volt - számításaim szerint - 40-50 millió forint. Mindig bennem volt, hogy ez nem lehet az igazság, hogy csak a gazdagok juthatnak el ide. Mikor kilépésem után nem sokkal hallottam Jézus Krisztus szabadításáról, aki ingyen kegyelemből mindenki számára kínálja a boldogságot, és azt tudtam mondani, hogy elfogadom, akkor rádöbbentem, hogy itt az igazság. Mert nem lehet az, hogy egy szűk réteg lehetősége legyen, hanem mindenki számára elérhetőnek kell lennie. Akkor tudtam, hogy jó, hogy én innen elkerültem. Mert féltem, hogy utánam jönnek, hiszen tudtam, hogy voltak problémák. Eszembe nem jutott, hogy valaki túlzottan támadta volna a szcientológiát. Nem is engedtek egyébként belül senkit ilyen cikkeket olvasni.
Fekete Ágnes: Református gyülekezetbe került utána?
Péli József: A családom református volt, de először várni akartam egy kicsit, nem akartam emberekhez kötődni ilyen szempontból, nem akartam rögtön az egyik hely után a másikba menni. Istenre bíztam azt, hogy hova vezet, és Ő az öcsém révén ide vezetett.
Fekete Ágnes: Gondolom újból kellett lelkileg építkezni, feltöltődni?
Péli József: Konfirmáltam is, mert előtte még nem, jártam ide folyamatosan, miközben az öcsém kiszabadult az alkohol rabságából. Ő elköltözött Egerbe.
Neki külön története volt. Alkoholbeteg volt és rengeteg probléma volt vele. Én kifordultam magamból, szinte az öcsém halálát kívántam, feleségemmel konfliktusaim voltak, kollégáim is hülyének néztek, mert állandóan átvert. Egyszer én azt mondtam: „Uram, én hálából innentől egy kortyot sem iszok.” Ennek öt éve, és azóta nem fogyasztok alkoholt, és tudom, hogy lehet így is élni. Ugyan időnként furcsa figura vagyok ezzel, de megszokták, nincs ebből probléma.
Fekete Ágnes: Végül is hogyan szabadult meg az öccse?
Péli József: Egyik este hazamentem, nem volt otthon senki, és akkor olyat csináltam, amit azelőtt sohasem, férfi létemre leborultam az ágyra a szobában és zokogtam. Azt hiszem, akkor kiáltottam először Istenhez valóságosan: „Istenem, segíts! Rád bízom az öcsémet, én már nem csinálok semmit, nem akarok semmit, Te szabadítsd meg, ha akarod!” És így, zokogva elaludtam.
Állandóan gyomorgörcsben éltem előtte, hogy mi lesz az öcsémmel, hogy lesz, és reggel mégis olyan nyugalommal ébredtem, nem is jutott rögtön eszembe az öcsém, mint máskor, hogy hív-e vagy sem. Elindultam a munkába, észrevettem útközben, hogy süt a nap. Minden csodálatos volt körülöttem, az öcsém eszembe sem jutott.
Egyszer csak olyan szeretetérzés volt bennem, amit azt megelőzően soha senki felé nem éreztem. Rájöttem, hogy akkor is szeretem őt, ha iszik és akkor is, ha nem. Nekem teljesen mindegy, hogy ő milyen, mert szeretem.
Bementem, megláttam az öcsémet és átöleltem. Elkezdtünk beszélgetni, én meg sem kérdeztem tőle, hogy iszik-e, jól megvoltunk. És másnap ugyanígy. Egyszer sem említettem meg az italt, nem múlt el ez az érzés. Eltelt két-három hét, és ez a felülről jövő szeretet, mert ez nem az én szeretetem volt, ez rádöbbentette őt arra, hogy neki is el kellene valamit dönteni, hogy ő is hibás egy kicsit. Ezután békességben végig tudta gondolni az egészet, és a
Felülvalóra tudta bízni a szabadulását.Azóta sem iszik. Elköltözött Egerbe, és ott is oszlopos tagja az ottani Kékkeresztnek, és segítője a bajbajutottaknak. Olyan személyes megtapasztalás volt Isten jelenlétéről és valóságáról, hogy nem kérdés számunkra Isten létezése.
Fekete Ágnes: És a felesége?
Péli József: Tulajdonképpen ő mondta nekem az első nagy nemet, és én ezért nagyon hálás vagyok neki. Egy tanfolyamra igen jelentős összeget áldoztam volna azért, hogy okosabb és jobb legyek. Ő nemet mondott erre, és így meg tudtuk építeni a házunkat. A rákövetkező évben jött a döbbenet, és ki is szálltam. Én azt hiszem, hogy elsüllyedtem volna. Szeretek is emlékezni erre. Nekem minden sikerült előszörre az életben, az egyetem, az iskolák, minden nagyon jól ment és szükségem volt valamire, ami padlót fogat velem. Amikor nehézségek vannak, nagyon tudok nekik örülni, mert ezek a nehézségek sehol sincsenek ahhoz képest, ami lehetett volna belőlem a saját akaratomból.
Fekete Ágnes: Felesége is részt vesz ebben a Kékkereszt dologban?
Péli József: Elég rossz nyomokat hagytam a lelkében, mert amikor én elindultam ezen az úton, nem nagyon értette. Az volt a véleménye, hogy egyik szakadékból a másikban ugrok. Még ma is mértéktartóan figyeli a dolgot, de már eljutottunk oda, hogy érdeklődik, tudunk róla beszélni. Ő kilenc évig türelmes volt hozzám, nekem még nagyon rövid ideig kellett várnom. Én úgy gondolom, hogy az a legjobb, ha ő mondja ki, hogy akar jönni. Mint ahogy a lányom mondta, hogy ő szeretne egyszer eljönni hozzánk.
http://web.tvnetwork.hu/vaise/szenvedely.html
