Mindenkinek van egy álma, de mindenkinek fel kell ébrednie - 1. rész
Az eredeti írás: Everybody has a dream, but everyone needs to wake up - kiemelések tőlem.
Én egy volt Szcientológus vagyok, és szeretném megosztani néhány észrevételemet és élményemet a kérdés kapcsán, hogy miért is hagytam el a Szcientológiát, és miért nem tértem vissza hozzá immáron sok-sok éve. Remélem segít előrébb vinni az egész Szcientológiát érintő vitát, és talán a nagyobb kérdéskört is, hogy mi áll a Szcientológia mögött: az Igazság keresése.
Mielőtt kitaláltam volna ezt a valamelyest költői címet - amin ezt az írást elküldtem, arra gondoltam, hogy ezt az üzenet sorozatot a prózaibb "A Szci nem működik" címen postázom. Mert azt gondolom, hogy ez kulcseleme az egész kérdésnek.
Tegyük fel, hogy egy meggyőződéses Szcientológus vagy. Hiszed, hogy megtaláltad AZ Igazságot, és hogy a te egész jövőd, és az emberiségé is ezen múlik. Számodra nem okoz problémát piszkos trükköket alkalmazni a Szci-vel ellenséges emberekkel szemben, mivel ők megpróbálják lerombolni az egyetlen és kizárólagos Igazságot, ami még megmentheti az emberiséget. A Szcientológia ellenségei természetesen gonoszak, és megérdemlik, hogy megbüntessék őket, vagy legalábbis, hogy megállítsák őket gonosz tetteikben, márcsak a saját érdekükben is. A "tech"-et olyan jól alkalmazod, ahogy csak tudod, és nagy lelkesedéssel beszélsz a Szci-s ismerőseiddel az előttetek álló fényes jövőről. Természetesen nem beszélsz az esetleges kételyeidről - azokat megtartod magadnak, mivel a Szci-ben nem tárgyalod meg az "esetedet" másokkal, és "elnyomó" dolog volna kételkedni a "clearek" és "OT-k", LRH, stb. érvényességében. Ehelyett azt mondod: "Milyen nagyszerű, és iszonyú jó is volt ez a legutóbbi Flag rendezvény", "Ron tényleg egy zseni, igazán emberfelettinek kellett lennie, hogy megcsinálta ezeket az átütő erejű felfedezéseket", stb. Ezeket a dolgokat mind azért csinálod, mert meggyőztek érvekkel, tapasztalatokkal és "megismeréssel", hogy itt fekszik AZ Igazság, és hogy "a Szci működik". Igazából minden egyes gyakorlat előtt, amit megcsinálsz, elolvasod a "A szci műküdésben tartása" iránylevelet, és minden alkalommal amikor olvasod, újra megerősíti a meggyőződésedet.
De mi van akkor, ha tényleg nem működik? Ha ez nem az egyetlen és kizárólagos igazság, amit kerestél? Akkor hogyan látod a piszkos trükköket, amiket jóhiszeműen alkalmaztál "wog"-ok, "sp"-k; és "robot"-ok ellen az aberrált világban? Hogyan látod a heves és olykor kegyetlen erőfeszítéseidet, amiket a "teljes szabadság" elérése érdekében teszel? Hogyan látod az óriási propagandát, amit az egyház folytat? Amik hazugságok, természetesen. És a részvételed értelmetlen, rossz befektetés. És a piszkos trükkjeid csupán piszkos trükkök...
De mit is értek pontosan azon, hogy "nem működik"? Igazából én nem állítom azt, hogy a Szci nem tartalmaz egy csomó csodálatos dolgot. És bár megváltozott a véleményem a Szci-ről, továbbra is boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek a "káprázatnak", mert reménnyel és a részvétel magas szintű érzésével volt tele, amit a "normális" életben ritán lehet tapasztalni. De ha tényleg komolyan gondolod, akkor egy bizonyos szinten meg fogod kérdezni magad a végső értékéről annak, amit követsz. Mit hoz ez nekem igazából? Mit hoz ez az emberiségnek igazából? Más szavakkal: a nap végén teljesítette-e a Szci amit igért? És amikor ezt őszintén megfontoltam, félelem és bűntudat nélkül úgy döntöttem, hogy bár sok jó dolog kisülthet a Szci-ből, a nap végén a Szci nem váltotta be amit ígért. Nincs "teljes szabadság", nincsenek "OT" nevű szuper emberek, vagy akár "clear"-ek, nincs meg a képesség a kommunikációra, vagy a hatékonyságra. A Szci szervezetek hatákonysága legjobb esetben is csak "eszeveszett aktivitás lelkes kiabálások közt végrehajtva"; nem lehet kommunikáció ott, ahol nem kommunikálhatsz a valódi érzéseidről az "üléseken" kívül, vagy ahol mindenkire címkét ragasztassz, akinek ellenkező véleménye van a szent és sérthetetlen Szciről, úgy mint "sp", "over act", "pts", stb. A clear vagy az OT helyett csupán normális emberi lények vannak a tudatlanságukkal, a félelmeikkel, a böcsességükkel és az intelligenciájukkal, akik öntudata egy időre némileg kitágult, és biztosan nincs "teljes szabadság" a félelmek, kondícionálás, illúziók, igazolt gonosz tettek és fanatikus reagálások ilyesfajta hálójában.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem létezik abszolút valóság, hogy nem létezik valami, amit magasabb elvnek, fénynek, vagy Igazságnak nevezhetnénk. Inkább úgy tekintem a Szci-t, mint egy délibábot a sivatagban: egy sivatagban vagyunk, és náhányan közülünk egy gyönyörű oázist látnak. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy elérjük, de amikor megérkezünk azt vesszük észre, hogy nem létezik más, csak homok - az oázis illúzió volt. És valahogy folytatjuk az utunkat, ha még mindig meg van az erőnk és a bátorságunk. Hiszen valójában a délibáb olyasminek a képe, ami tényleg létezik! Talán nem ez volt az, de megízleltette velünk, hogy milyen is lehet. És egy nap talán valódi frissítő vízben és árnyékban fürödhetünk. De ez persze sohasem fog megtörténni, ha nem vesszük észre, hogy délibábbal van dolgunk. Gyárthatunk gyönyörű műanyag virágokat a sivatagban, sohasem lesznek olyanok mint a valódi virágok. Abban a pillanatban, amikor rájössz, hogy amihez oly kétségbeesetten kapaszkodsz csupán mesterséges, műanyag virágok - nincs többé okod vagy érdeked arra, hogy megtartsd, és egyszerűen elengeded.
Természetesen ez nem ilyen egyszerű, mert - ahogy a többi szekta is - a very "basic basic insecurity", és a legmélyebb vágyainkat és eszményképeinket veszi célba. Keveri a valódi bepillantást és tapasztalatokat a megerősítések és szuggessziók végeláthatatlan sorával. Tényleg olyan, mint egy "implantátum": ez a vékony széle a valódi "thetának", ami "csapdában" tartja a thetant - s igaznak láttatja azt, amit egyébként hamisnak ítélne meg.
Ebből a szempontból hasznos más szekták tagjaival kapcsolatban lenni. Mert akkor talán felfedezed, hogy pontosan ugyanaz a jelenség működik ott is. Ők is azt gondolják, hogy birtokában vannak az Abszolút Igazságnak, ami meg fogja menteni az ő eljövendő örökkévalóságukat, és az Emberiségét is, stb. Látod, ahogy valami olyasmihez kapaszkodnak, ami nyilvánvalóan nem lehet az Abszolút Igazság, és látod a furcsa cselekedeteiket, a fanatikus viselkedésüket, a gépies, előre kiszámítható reakcióikat. Mindenesetre ők mindannyian nem birtokolhatják az Abszolút és kizárólagos Igazságot, mivel azt *Te* birtokolod. De egy nap talán észreveszed, hogy ezek a becsapott és veszélyes fanatikusok és *te* egyek vagytok! Ezek a mozgalmak talán nem olyan bonyolult módon működnek, mint a Szci, de meggyőződésem, hogy a mélyben lezajló jelenségek azonosak. A Szci csupán egy új öltözete egy ezer éves jelenségnek. Egy jelenségnek, ami a kétségbeesett vágyunkra alapoz, hogy megszabaduljunk a bizonytalanságunktól, a félelmeinktől, a tudatlanságunktól, az egyéni és csoportos hatásoktól.
A félelemnek - hogy ezzel kezdjük - semmi köze a spiritualizmushoz és a szabadsághoz. Abban a pillanatban, ahogy befolyásolni hagyod magad a félelemtől (félelem a pokoltól, az örökkévalóságod iránti félelem, stb.), elhagyod az őszinte keresés ösvényét és rátérsz a végtelen menekülés útjára. Ha tényleg komolyan gondolkodsz, akkor nem hagyhatod, hogy mindenféle tudatos és tudattalan félelem, bűntudat, kondícionálás stb. hasson rád. És ez persze nem könnyű! Márcsak azért sem könnyű, mert *mi* vagyunk az elsők, akik ezeket az érzéseket létrehozzuk. Outside fear we allow to influence us are often but acting in resonance to our own innate fears. Más szavakkal: mi vagyunk a saját és egyes számú mohó és "kizsákmányoló" "szekta vezérünk"!
Ahogy mindezt felfogjuk, észrevesszük, hogy amit követünk az nem lehet igazi, akármekkora propaganda és manipuláció is érjen bennünket. Nem állja ki az idő próbáját, mert mindegy, hogy milyen élményeken megyünk keresztül, a nap végén ugyanazok az egyének maradunk újra - ugyanazokkal a félelmekkel, és ugyanazzal a tudatlansággal. Talán ezek most más alakot öltenek, új indoklások lépnek életbe (gonosz társadalom, több "rundown" szükséges, stb.), de valójában ugyanazon a helyen vagyunk. Ezek a virágok nem lehetnek igaziak, nem ezt keresem, nem ezt akarom, és ott hagyom őket valahol egy szemetes tetején.
De most már tudom! Azt talán nem, hogy milyenek az igazi virágok, talán soha nem is fogok látni egyet sem, de azt már tudom, hogy ezek a virágok milyenek *nem*! És ez, ha megnézem honnan jöttem, már több mint az út fele!!!
Egy kicsit hasonlít ez a drogozáshoz. Az elején új élményeket és bepillantásokat nyújt. Ad valamit, amire valahol mélyen vágyok. Így hát megismétlem az élményt. Lassan, az idő múlásával az elért "nagy élmények" mennyisége egyre kisebb lesz, míg a másodlagos hatások, erőfeszítések, költségek és a függőség egyre növekszik. A nap végére tökéletes roncs leszek egy mesterségesen létrehozott élmény kedvéért. De most már hozzá vagyok kötve, és nem mehetek vissza. A drogoknál ez a testi függőséget jelenti. A szekták kapcsán lelki függőségről van szó. Bizonyos szempontból ez veszélyesebb, mert még csak észre sem veszed a függőséget. Csak ha már észrevettem ezt, kezdhetem el a fáradságos munkát, hogy megszabadítsam magam az "anyagtól".
